Az emberek hajlamosak tévesen a finneket és a skandináv szomszédaikat rideg személyiségeknek gondolni, mikor valójában inkább csak hűvösek és csendesek. Ha valaki eltölt valamennyi időt a finnekkel, barátilag vagy üzleti ügyben, száraz humoruk nyomban előtérbe kerül – még csak alkoholhoz sem kell nyúlniuk, hogy megnyíljanak. A finnek általában nyugodtan töltik el idejüket a munkahelytől távol, hétvégéik kényelemben telnek vidéken, ha éppen nem a kocsmák és a bárok nyújtotta kikapcsolódást választják. Finnország 1995 óta az Európai Unió tagja, az azóta eltelt idő alattt jelenléte jóval érezhetőbbé vált. Hat hónapon át szolgált EU elnökséggel, illetve 1999-ben Helsinki lett megválasztva a 2000-es Európai Kultúrális Főváros címre. Azóta inkább vonza a figyelmet egy olyan városként, amit meg kell látogatni, mint egy megálló útban Oroszország vagy Skandinávia felé. Az elmúlt években hozott külpolitikai döntések tovább színesítették Helsinki képét. A lazán kezelt emigráns politika révén a külföldiek száma 5% felé emelkedett, sokan közülük Vietnámból vagy Szenegálból jöttek. A sokat utazó finnek magukat világpolgároknak tartják, de ők a kissebség. A finn fiatalok többségére már nem jellemző a szülők merevsége, külföldön tanulnak, dolgoznak, utazgatnak és szívesen látnak minden külföldit Finnországban.

A Finnországban élő külföldi állampolgárok száma az elmúlt években növekedett. Tavaly 5500 új bevándorló telepedett le az országban.
A Statistics Finland múlt csütörtöki demográfiai statisztikája szerint tavaly év végén 113.800 külföldi élt tartós letelepedési engedéllyel Finnországban, számuk a teljes lakosság 2.2%-át teszik ki. Az oroszok számítanak a legnagyobb nyelvi csoportnak a külföldiállampolgárok között.
Finnország lakossága gyorsabban gyarapszik, mint 11 éve bármikor - jelenleg 19.000 fővel évente. A rekord mennyiségű bevándorlón kivül csekély mértékben a születések növekedése is szerepet játszott ebben.
A legnagyobb csoport a bevándorlók között az oroszoké és az észteké. Közel 25.000 orosz polgár élt Finnországban tavaly, valamint 8200 svéd és 4700 szomáliai.
Az éves ellemzés a lakosság eloszlását is megvizsgálja anyanyelv szerint. Azoknak az aránya, akiknek az anyanyelve más, mint az ország nemzeti nyelve - azaz finn, svéd vagy számi, alig 2.7%. Ám ez az arány folyamatosan növekszik. Tíz évvel ezelőtt ez az arány csak 1.3% volt. Finnország lakosságából a külföldi nyelvet - mint anyanyelvet - beszélők száma 144.000. Tavaly a finn lakosság 5.5%-a beszélt svédül. Ez a szám kevéssel, de csökkent 1990 óta, mely akkor 5.9% volt.
Azoknak az embereknek az aránya, akik oroszul beszélnek, rohamosan nő. Jelenleg ez a szám közel 40.000, mely több, mint Hyvinkää városának lakossága Finnország déli részén. Az elmúlt öt évben az oroszok száma 10.000-el nőtt.
Ők viszont még mindig csak a lakosság 0.8%-a, és messze vannak attól, hogy riválisai legyenek a svédül beszélők táborának. Az oroszul beszélők tábora meglehetősen változatos. Ez magába foglalja Ingria visszatérő bevándorlóit - azoknak a finneknek az utódait, akik a Finn-öböl dél-keleti partján telepedtek le a XVII. században - azokat, akik házasság útján jutottak Finnországba és azok az orosz leszármazottak is, akik a Tsar korszak alatt telepedtek le Oroszországban.Az észtul beszélők száma több, mint 15.000, jelenleg ők a negyedik legnagyobb nyelvcsoport. A számi nyelvet beszélők 1700-an vannak, ők az ország lakosságának a 0.03%-at adják.

Város kontra vidék

A hagyományosan vidéki életet élő Finnország egyre inkább elvárosiasodik. A lakosság 80%-a az ország területének alig 2%-án lakik. A belföldi emigráció egyre gyorsul – a finnek a kisvárosokból Helsinkibe, Tamperébe, Turkuba vagy Ouluba költöznek. Számos helsinki-i vállalkozás költözik olyan országokba, ahol az időjárás enyhébb és az adók alacsonyabbak. A legkelendőbb „etayöy”-nek (távmunka az Interneten keresztül) meg van ugyan a maga varázsa, de az emberek többsége mégis a városokba menekül.

A szent természet

A finnek sokat köszönhetnek a földjüknek mely tavakban és erdőkben bővelkedik. Több mint 400.000 finn-nek van saját erdő parcellája, és mindenkinek joga van belépni ezekre a területekre, ezért szeretik a finnek a nyarat a fák között tölteni. 
A természet szent és titokzatos, a hideg, sötét hónapokra való felkészülés és az azt követő megújulás helye is egyben. Ezért olyan sok a mániákus depressziós a természethez szorosan kötődő finnek között és ezért olyan sok az öngyilkosság tavasszal.

A Sisu szó jelentése hasonló a finnek jellegzetességével. Bátorságot jelent, egy körülírás mely illik a hősies, hazafias és nemes harcosokra Finnország nemzeti eposzából, a Kalevalából. Mégis, a magánéletben ezek az erős férfiak félénkek, bizonytalanok és nehézségeik vannak az udvarlás során, ha el kell nyerniük egy hölgy kegyeit. A nők ezzel szemben keményfejűek, matriarchálisak és család központúak. Talán ezért is van annyi női politikus Finnországban, beleértve jelenlegi elnöküket, Tarja Halonent, akit 2000-ben hat évre választották meg.

Nincs több identitás zavar

Régen Finnországnak meg kellett küzdenie identitásának megtartásáért, illetve meg kellett óvnia nyelvét a hosszú svéd uralomtól és több mint 100 évvel ezelőtt az orosz rezsimtől. Manapság a finnek jóval magabiztosabbak. Habár nem felejtettek, megprobálnak fátylat borítani a múltra, finn mentőalakulatok segítenek a keleti határon a bajbajutott orosz katonáknak teherautóikkal, ott, ahol nem olyan régen még ők szabtak a feltételeket.

A finnek együttélnek a változásokkal, ez a lelkük mélyén ott rejlik mindannyiuknak. Egy nemzet mely elfogad szinte minden újitast, elenyésző ellenállással. Gondoljunk csak az Eurora, vagy a maroktelefonok legutolsó fejlesztéseire.
A változás jobban követhető a termeszetben. Tavasszal minden olyan gyorsan nő, míg a nyár világos és meleg. Télen a természet heteken át mintha megdermedne a sötét fagyokban. A finnek ilyenkor a karácsonyi ünnepekre és az újévi fogadalmakra készülődnek. A nagy kerék tovább forog, s a következő év egy újabb lehetőséget jelent a változtatásokra. „Egy valami állandó, a változás.” A finnek maguk az élő bizonyítékai eme állításnak, ám ennek ellenére tradícióik sosem vesznek feledésben.
Valóban sok ellentmondás van a finnek jellemében, ami miatt nehéz a kétkedő idegeneket meggyőzni arról, hogy ez nem több, mint egy összetört, skizofrén nemzeti psziché. Minden lármas részegre jut egy-egy dühöngő antialkoholista. Minden finn hazafira jut egy, aki elhagyja az országot, amint állni tudja a költségeket, és nem is tér vissza többé. S minden visszahúzódó virágszálra jut egy cigarettázó nagyszájú, aki akkor a legboldogabb, ha kérkedhet a dolgaival és odákat zenghet magáról.

Az északi kapcsolat

A tipikus finn egy genetikai kombináció eredménye, mely 75%-ban megegyezik a skandinávokkal, 25%-ban pedig azoktól a törzsektől származik, amelyek az Urál hegység keleti részéről kerültek Finnországba. Ez a keleti karakter eredményezi azokat a bizonyos fizikai jellemzőket, melyek alapján egy finn megkülönböztethető más északi népektől: finom ívű arccsontok és elég kicsi, palaszürke vagy kék szem.
A lappok kisebb termetűek és szilárd testfelépítésűek; a kareliaiak zömökebbek és sárgább bőrszínűek, mint a nyugati parton élők, akiknek ősei keveredtek a vikingekkel. A legtöbb finn világos hajú (habár a finnek a `legsötétebb` skandináv nép, hajszínt tekintve). A leghíresebb finnek között sok sportoló van, akik előnyt kovácsoltak a természet adta erejükből és egészséges fizikumukból.

A finnek természetüknél fogva békesek. Háborúban hajlamosak veszíteni, de békében biztosan nyerők. Összegezve, a személyiségüket nem egyszerű megérteni, de ha úgy mész Finnországba, hogy előre kialakított véleményed van, nem fogod tudni eloszlatni egyiket sem.

http://vuona.bravejournal.com/archive/03/15/2006