Az írásbeliség kezdete a 13. századig nyúlik vissza. A sok évszázados svéd uralom miatt a finn irodalom svéd nyelvű műveket is magába foglal. A római katolikus egyház által létesített könyvtárakban leginkább latin nyelvű egyházi műveket tartottak.

Az egyházi élet központja Turku volt. Jöns Budde szerzetes nevéhez fűződik az első svéd bibliafordítás és a legendákat és vallásos történeteket tartalmazó „Jöns Buddes bok”.

A 16. században a reformáció tért hódított magának. Mikael Agricola turkui püspök alapozta meg a finn nyelvű irodalom elterjedését. Agricola 1540 körül jelentette meg az első finn ábécéskönyvet, 1541-ben pedig bibliafordításokat. Évszázadokon át csak egyházi célokra használták a finn nyelvet, ezért többnyire csak prédikációk és zsoltárok jelentek meg finnül.

1627-ben bizottságot hoztak létre a teljes Biblia lefordítására, 1642-ben Stockholmban adták ki a teljes szentírást, amelyben a finn nyelv már magas fejlettségi szintet ért el, így segítette a világi próza és líra megszületését. 1640-ben alapítják meg a turkui egyetemet.

A svéd uralom alatt egyetlen világi témájú versgyűjtemény jelenik meg G.J. Calamnius tollából: „Kis finn daloskönyv”. A turkui egyetem a 18. század második felétől a finn nyelv és irodalom védőbástyája lett. A fennofil mozgalom a népköltészet és a nyelv kutatását ösztönözte.

1828-ban az egyetem Turkuból Helsinkibe költözött. Az 1820-as évekig a finnországi svéd nyelvű irodalom nem nagyon tért el a svédországitól. Johan Ludwig Runeberg az első finn nemzeti költő, bár svéd nyelven írt. Verseit átitatja a hazaszeretet és a romantika.

A finnek már a 17. és 18. században is gyűjtötték a népköltészeti alkotásokat, énekelt verseket, azonban ezek nem alkottak egységes eposzt. Gyökeres változást hozott Elias Lönnrot Kalevalája, amely óriási hatást gyakorolt a finn nemzeti tudatra és minden művészeti ágra.

A 19. század második felétől a romantika hanyatlásával előretör a realizmus. Ekkor jelennek meg Aleksis Kivi tollából az első finn nyelvű regények („A hét testvér”, 1870) és drámák. 1939-ben Nobel-díjat kap Frans Eemil Sillanpää Silja című regényéért. Mika Waltari a történelmi regény mestere (Szinuhe, Mikael).

A nagy prózaírók között említendő még Veijo Meri (Manilakötél), és Väinö Linna (A sarkcsillag alatt, Ismeretlen katona). Tove Jansson világhírű gyermekkönyvíró (Varázskalap a Múminvölgyben, A láthatatlan kisgyerek). Eino Leino – „a finn Ady” – szimbolista stílusú költő.

1997-től a finn kultúra népszerűsítését vállalta magára Magyarországon a Polar Alapítvány. Segítségükkel jelent meg Maiju Lassila „A kölcsönkért gyufa” című regénye, Lassi Nummi „Requiem” című vesrciklusa, a kisebbségi lét gyötrelmeit ábrázoló Antti Javala-regény, az „Aszfaltvirág”, Leena Krohn novellái és több Mika Waltari regény.

http://www.hbmk.hu/EU25/finn/irodalom.html