Ritkán fordul elő, hogy a főváros az ország kapuja is egyben. Mivel azonban nemigen megy senki szárazföldi úton Finnországba, csaknem valamennyi út Helsinkin át vezet. Aki hajóval érkezik, mindjárt a  város szívében találja magát - a kikötő közvetlenül a piactér mellett fekszik, ahol az Espalansi, a főváros pompás bevasárlóutcája kezdődik. A repülővel érkezők is hamar a központba juthatnak: a belvárostól 20 km-re északra fekvő nemzetközi Vantaa repülőtérről repülőtéri buszjárat viszi be őket 35 perc alatt a főpályaudvarhoz.

Helsinki egyszerre tűnik nagynak és kicsinek attól, hogy a város beépítettsége levegős, az épületek között sok a víz és a zöldterület, a lakónegyedek kiterjedtek - noha Helsinkinek csupáncsak jó félmillió lakosa van. Másfelől azonban mégsem tűnik a város nagynak, mert nem felhőkarcolók sorjáznak benne. Mindez elsősorban a híres finn építészeknek köszönhető, akik egészen sajátos, világos stílust fejlesztettek ki, amely annak ellenére, hogy helyenként már-már monumentálisnak tűnik, összhangban áll a természettel. A központban állva tekintetünk akadálytalanul pásztázhatja a tengert, amelyből sziklaszigetek emelkednek ki elszórtan itt-ott.

 Sokféle módja van annak, hogy Helsinkit felfedezzük. Városmagja nem túl nagy, gyalogosan is kényelmesen bebarangolható. Szokatlan, de melegen ajánlott módja a várossal való ismerkedésnek a villamossal (3T vonal) tett városnéző út. Elegendő hozzá egy közönséges jegy, a jegyárusító helyeken kísérőfüzetet is adnak hozzá, amelyben angolul és németül is megtaláljuk a vonalon fekvő nevezetességek leírását. Városnéző buszok a déli kikötőtől és az Esplanadiról indulnak, a sétahajók pedig a kikötőből. Gyalogos városnéző séták indulnak "történelmi Helsinki" és "orosz múlt" címmel.

Mielőtt 1917-ben elnyerte függetlenségét, Finnországnak előbb át kellett vészelnie az 500 éves svéd, majd az ezt követő egy évszázados orosz elnyomást. Ezek a vegyes - nyugati, majd pedig keleti - hatások jelentősen hozzájárultak Helsinki arculatának megformálásához. A települést 1550-ben alapította Gustav Vasa svéd király, ám a monumentális városközpont kialakítása a 19. század elejére maradt. E munkát - körzővel és vonalzóval - jószerével egyetlen nagy építész, a német születésű Carl Ludvig Engel végezte el. Első megbízása az új közigazgatási központ felépítése volt, ezt a székesegyház, szenátus, egyetem és egyetemi könyvtár követte. Engel neoklasszikus munkái egyébként Szentpétervárott és Tallinban is láthatók. Idővel Helsinki a nemzeti megújulási mozgalmaknak is központjává lett. Hazai építészek tűntek fel - Eliel Saarinen és Alvar Aalto -, majd a függetlenség 1917-es kivívása után a finn funkcionalizmus lépett a szecesszió helyére Helsinki meghatározó építészeti stílusaként.

Semmi sem védte meg a várost az 1944-es kiterjedt orosz légitámadásoktól, amiként a lázas, és nem mindig jóra vezető háború utáni újjáépítés szörnyszülöttjeitől sem. Mindamellett a város tenger melléki helyzete meghatározó szerepet játszott Helsinki régi fényének visszaállításában. Mára a finn főváros nem csupán kikötővárosként jelentős, de a hajógyártásnak és a nemzetközi tárgyalásoknak is fontos központja.

http://www.viita.eoldal.hu/cikkek/utazas/