A hagyományos finn konyha kevés fűszert használ. A tengerparton és a szigetvilágban sok halat fogyasztanak. Régen a kenyeret szinte kizárólag rozslisztből készítették. Nyugat-Finnországban évente kétszer-háromszor sütöttek lapos, kerek, középen lyukas kenyeret, amit egy rúdra fűztek és így tároltak.

Az őszi vadászati szezon kezdetével az asztalon megjelennek a vadkacsából, lúdból, nyúlból, jávorszarvasból és gombából készült ételek. A vadhúsok mellé előszeretettel készítenek berkenyéből és tőzegáfonyából készült mártásokat. Téli csemegének számít a maréna, törpemaréna és a menyhal ikrája, amit besózva, apróra vágott hagymával és tejföllel ízesítenek és hajdinalisztből készült apró palacsintákkal (blinik) fogyasztják.

A lazac az egyik legkedveltebb halfajta, füstölve, sütve és nyersen pácolva is fogyasztják. A finn halleves is ebből készül, kerül még bele só, fehérbors, vöröshagyma és tej, néha kapor. Az aszalt rénszarvashús északi specialitás, vékony szeletekre vágva kenyérrel eszik vagy sörkorcsolyát készítenek belőle. A rénszarvaspörköltet burgonyapürével és tört vörös áfonyával körítik.

Kedvelt utóétel a sült sajt és a mocsári hamvas szeder. Az erdei és kerti bogyókat, a vörös és fekete áfonyát gyakran használják konyhájukban lepényekhez, pirogokhoz és levesekhez is.

http://www.hbmk.hu/EU25/finn/gasztronomia.html