A finn művészet aranykorának nevezett időszak - a XIX. század második fele egészen az 1910-es évekig - a nemzeti identitás keresésének és kimunkálásának periódusa volt. A finn művészek inspirációt keresve tettek utakat Európába. Az aranykor elnevezés azon fejlődés megjelölésére szilárdult meg a finn képzőművészetben, melynek csúcspontját Albert Edelfelt (1854-1905), Pekka Halonen (1865-1933), Juho Rissanen (1873-1950) és Akseli Gallen-Kallela (1865-1931) jelentik. Az aranykor névvel illetett időszakra jellemző, hogy a különböző művészeti ágak között szoros és gyümölcsöző kapcsolatok állnak fenn, így volt ez Finnországban is, például a a képzőművészet és a zeneművészet területén. A korszak nő-alkotói közül említsük meg Helene Schjerfbeck (1862-1945) nevét, aki szívesen ábrázolt hétköznapi  témákat érzékeny, áttetsző színekkel. A betegségéből lábadozó gyermeket bemutató Toipilas c. festményt ő maga is nagyon szerette. Schjerfbeck gyakran készített önarcképet, ezeken meghökkentő bátorsággal mutatja meg az öregedést, tárja fel önmagát mások előtt.

Az aranykor nemzeti irányát követően a finn művészek új nemzetközi hatások felé fordultak, a fiatal és bohém alkotók pedig felrázták a művészeti életet. Például Tyko Sallinen (1879-1955) expresszív művei, melyek erőteljes és gyakran durva véleményt mondanak általában a finnségről, emberekről, tájról, nemzeti vonásokról. Sallinen sűrű, nyers színei igen jellegzetesek.

A nemzeti romantika utáni realizmus hatással volt az 1900-as évek elejének szobrászatára. Legfontosabb alkotói: Alpo Sailo (1877-1955) és Yrjö Liipola (1881-1971), akik hosszú időt töltöttek Magyarországon, valamint a sokáig Párizsban élő Ville Vallgren (1855-1940). A talán legismertebb finn szobrász, Wäinö Aaltonen (1894-1966) művein a kubizmus hatása is érezhető.

A festészetben az 1950-es évektől kezdődően sok modernista irány jelentkezett. Sam Vanni (1908-1992) képeit az egyenletes, tiszta szín-felület és a bátor kompozíció jellemzi. Az 1970-es években megerősödő konstruktivizmus képviselői közül említést érdemel Lars-Gunnar Nordström (1924-), Matti Kujasalo (1946-); a pop-és op-art irányzatból Paul Osipow (1939-).

Az utóbbi évek új jelenségei a környezet, fogalom, tér, videó-művészet és a performance.

http://www.finland.hu/public/default.aspx?nodeid=39348&contentlan=28&culture=hu-HU