A Sarki Fény csodája
Közép-európai ember számára viszonylag ritka jelenség, de képen már bizonyára mindenki látta, amikor az éjszakai égbolt színpompás fényjátékba burkolózik. Ezt a jelenséget sarki fénynek hívják, hiszen a föld pólusai közelében lehet szabad szemmel is észlelni. Az ESA, az Európai Űrkutatási Ügynökség a NASA-val közösen egy új program fejlesztésének köszönhetően fényt derített a nem igazán sötét, sőt inkább fölöttébb fényes titokra. Négy űrszondát bocsátottak a magasba, hogy tanulmányozzák a naptevékenység bolygónk mágneses mezejére gyakorolt hatását. A Föld ugyanis állandó kereszttűzben van, a protonokból és elektronokból álló napszél másodpercenként 750 km-es sebességgel egymillió tonnányi részecskét hord bolygónkra. Az égitestet – mint valami sci-fi filmbe – egy hatalmas energiapajzs védi meg az egyébként halálos „támadástól”, ami nem más, mint a Föld mágneses mezeje. Ez a mező mintegy burokként fogja körbe a bolygót, és eltereli a halálos részecskéket. 

Persze nem mindig sikerül teljes mértékben távol tartani a részecskéket, néha sikerül átlépniük a védőburkon, és az ionoszférát is elérhetik, általában az Északi- és a Déli Sark közelében. Ez váltja ki a sarki fény jelenségét. A kutatók kérdése az volt, hogy mindez hogyan lehetséges? Az ESA műholdjai választ adtak a kérdésre, és kiderült, hogy a sarki fényeket az egymásnak feszülő mágneses mezők okozzák. A napszél részecskéinek is megvan a saját mágneses mezejük, amely töltését állandóan változtatva összetalálkozik a Föld mágnesburkával. Amennyiben a töltésük éppen ellentétes a találkozás pillanatában, akkor semlegesítik egymást, kvázi rövidzárlat jön létre. Ennek hatására keletkezik egy un. mágneses részvihar, amely áteresztővé teszi a védőpajzsot, és ekképpen juthatnak be a napszél részecskék az atmoszférába. Ott a protonok és az elektronok találkoznak a levegő molekuláival, ami kiváltja az oly annyira csodált jelenséget, a sarki fényt. 

Fizika vagy mágia?
Az északi féltekén a sarki fényt nevezik Északi fénynek is, amelyhez számos legenda kapcsolódik. Észak-Európában a Valkűrök fénylő páncélzatának az égen megcsillanó tükröződésének tekintették a jelenséget, a sámik pedig kifejezetten féltek az égi tüneménytől, és teljes csendben maradtak, amíg csak véget nem ért, nehogy megölje őket. Skóciában a mirrie táncosoknak tulajdonították a sarki fényt, az oroszok pedig a sárkányok leheleteként emlegették.  Japánban viszont elterjedt, hogy ha a párok a sarki fény alatt szeretkeznek egymással, akkor fiúgyermekük születik. A Klondike-i aranyásók szerint a fényesség nem más, mint a csillogó arany visszatükröződése, látszik tehát, hogy ki-ki saját kedve szerint magyarázta a hihetetlen fényességet… ahogy teszi most az ESA is.

http://www.harmonet.hu/orulet/16663-a-titokzatos-sarki-feny.html