A Saimaa-tóvidék öt legfontosabb kikötővárosának (Mikkeli, Kuopio, Joensuu, Lappeenranta és Savonlinna) egyike. Természeti szépségéről, műemlékeiről híres. Mivel a második világháború idején itt volt Mannerheim marsall főhadiszállása, számos finn film színhelyeként a város a filmekről is ismertté vált.

A mai város helyén hajdanvolt egyházközséget, amelyhez nemcsak az egész Savo, hanem Karjala egy része is hozzátartozott, 1329-ben említi egyik levelében Maunu Eerikinpoika (Erikfia Maunu) király. Az egykori egyházi központ templomából csak a Kivisakasti, az 1320-as években épült sekrestyerész maradt meg. Ez Savo legrégebbi épülete. A Mikkeli északi részében emelkedő Naisvuoritól (Asszony-hegy) északra, kb. 10 percnyi járásra áll. Két út fogja közre, az autósok mint "Savo legértékesebb útakadályát" emlegetik.

De Mikkeliben van még ennél is régebbi látnivaló. A város Pursiala nevű részében található Finnország harmadik legnagyobbhiidenkirnuja. A hiidenkirnu gránitba ásott kúthoz hasonlít, csak éppenhogy nem ember ásta. Mintegy 10 000 évvel ezelőtt, a jégkorszak végén az olvadó jégből lett víz erőteljes örvényeiben köveket, gránitdarabokat is magával sodort. Ezek mély, lecsiszolt, sima falú tárnákat vájtak a földbe, vagyis Finnország esetén a gránitba. Maguk a kövek is olyan simává és kerekké csiszolódtak, mint egy-egy ágyúgolyóbis. A hiidenkirnu magyarra lefordítva ördög-, vagy boszorkányköpüt jelent.

Az 1500-as évek végén és a svéd-orosz háborúk idején Mikkeli számos történelmi esemény színhelye volt. 1597-ben a finnek nagy parasztháborújának, az ún. nuijasotának (buzogány-háború) az utolsó savói csatái itt zajlottak le. A Kaihunharju nevű kis földnyelven áll a Nuijamies (Buzogányos férfi) nevű szobor, amely a Kivisakasti közelében, az akkori paplaknál 1597 január 23-án lejátszódott szomorú esemény és a nuijasota emlékét őrzi. Az említett napon kb. 300 fellázadt paraszt (nuijamies - buzogányos) indult meg Klaus Fleming hívei ellen, akiket a turkui püspök fia vezetett. A nuijamiesek nem tudták, hogy milyen túlerővel állnak szemközt. Kénytelenek voltak a paplakig hátrálni. Itt, látván a harc kimenetelét, tárgyalásokba bocsátkoztak. Ennek nem sok eredménye lett: leölték őket mind az utolsó szálig, a vezetőjüket kerékbe törték. A vérfürdő híre elterjedt egész Savóban, és a háború végét jelentette.

1789-ben a város központjától mintegy 7 km-re, a Porrassalminak nevezett földnyelven kemény harcok során III. Gusztáv király svéd-finn csapatai legyőzték II. Katalin cárnő seregeit. Az orosz csapatok élén ott állt a svéd király egykori híve, az oroszpárti, svédellenes "Anjalai szövetség" vezére, a pétervári udvarba menekült Yrjö Maunu Sprengporten is. Ebben a csatában megsebesült, ekkor hangzott el híres mondása: "Saját kutyáim martak meg." A finnek - svéd színekben - 600-an voltak, az ellenség mintegy tízszeres túlerőben. A keskeny földnyelven, ahol a finnek helytállásból és önfeláldozó hazaszeretetből példamutatóan vizsgáztak, emlékmű áll.

A csatákban elesettek emlékére állított Jousiampuja (Íjász) című szobor a gót stílusú, vörös téglás, 1897-ben épült székesegyház körüli parkban látható. A székesegyház oltárképe: Krisztus a keresztfán, Pekka Halonen alkotása.

A székesegyháztól északra eső városrészben van a Naisvuori (Asszonyhegy). A hagyomány szerint az asszonyok innen figyelték a porrasalmi ütközet eseményeit. Ma kilátótorony (näkötorni) és szabadtéri színpad van rajta. A toronyból messzire ellátni. A tájékozódás megkönnyítése céljából az ablakpárkányok alatti tárlók - keskeny üvegcsík alatt meghúzódó képek, fényképek, térképek - igazítják útba a látogatókat.

A székesegyháztól kezdődő Otavakatun van az 1871-ben épült fatemplom. Szomszédságában található aSuur-Savon museo (Nagy-Savo múzeum), amely Savo tartomány történelmével, néprajzával ismerteti meg a látogatóit. A múzeum mellett áll Mannerheim marsall egész alakos szobra.

A székesegyháztól a másik irányban, a tópart felé indulva el, hamarosan a Kaupungintalo (Városháza) elé érünk. Itt áll Otto Manninen szobra.

Porrasalmin túl, kb. 20 km-re Mikkelitől délre van a történelmi nevezetességű Ristiina, ami Pietari Brahe feleségéről, Kristina Stenbockról kapta a nevét.

  A Ristinához tartozó Astuvansalmi partmenti szikláin fedezték fel a skandináv államok legnagyobb méretű, kb. 4000 éves sziklarajzait.

A finnek leleményességét mutatja, hogy ezek a rajzok alapul szolgáltak az aranyműveseknek művészi ékszereik elkészítésénél.

 Lemi település közelében lévő sziklás tóparton, mint például a Kivijärvi (Kő-tó) partján, Ruominál, sem ritkák a sziklarajzok. A Syntymäniemi nevű földnyúlványon pedig barlang van, amelyet a hagyomány szerint a Nagy Északi Háború idején búvóhelynek használtak.

http://www.viita.eoldal.hu/cikkek/latnivalok/mikkeli.html